A japán nyelv sajátossága, hogy a képírásnak megfelelően az egyes írásjeleknek (kanji) több jelentése is van, továbbá összefűzve ezeket a jeleket, újabb jelentésekhez juthatunk. A mindennapi életben hozzávetőleg 2000 ilyen írásjelet használnak japánban, de az össz kanji szám ennek többszöröse. Ezt a képet még az is színesíti, hogy a művészek nemegyszer új összetételeket alkotnak, melyeket új jelentésekkel ruháznak fel.

Morihei Ueshiba az aikido megalapítója is gyakran élt az új szóösszetételek megalkotásának lehetőségével, így tágítva kifejezésmódját, hogy doka-i (mély szellemi tartalmú vers) kototama-i (szellem nyelve) és mandala-i minél pontosabban tudják ábrázolni -mi is az aikido-.

A fentiek alapján futomani jelentését, sem lehet egy szóval vagy akár egy mondattal is megadni. Egyik oldalról a futomani a jövőbelátás ősi rendszerét jelképezi, mely során a szarvas lapockacsontját tűz fölé tartva, azon repedések keletkeztek, melyeket értelmeztek a shintoista jövendomondók⁽¹⁾.

Mélyebb értelemben a futomani a természetes intelligencia egyetemes kódja, az alapfogalmak és formák olyan elrendeződése, mely az összes bölcsességet közli azzal, aki meg tudja ragadni a lényeget.

O'Sensei a futomani-t egy úgynevezett "forma" leírására használta, melynek központi célja a ki begyujtése az Univerzumból. Tudta, hogy minden egyes ember az Univerzum központja, mely felismerés hozzásegítette, hogy minden energiát összegyűjtsön belőle. O'Sensei mindig a mennyről, a földről és az energiáról beszélt, melyek az Univerzumot képzik, felnézett az égre mondott valamit és ki-t merített belőle⁽²⁾.

1. John Stevens (1998). Az aikido esszenciája. Budapest Szenzár Kiadó.
2. Wada Akira shihan (2004) elbeszélése alapján.