Egy laikus számára az aikido csak egy, a távol-keleti harcművészetek közűl, melyek lényege a testi és szellemi tulajdonságok fejlesztése, vagyis harci gyakorlatok a szellemi képességek kibontakoztatásával⁽¹⁾. Az aikidoban viszont nincsen párharc, nincsenek ellenségek és versenyek sem. A támadó nem ellenfél, hanem partner, aki segt abban, hogy az ember tökéletestse önmagát. Ahogyan az alaptó Morihei Ueshiba mondja:

Az aikido mozdulatai feloldják a gyakorlóban a testi és lelki blokkokat - a knai qigonghoz hasonlóan - és rávezetik a mozgással összhangban lévő helyes légzésre (kokyu-ho) mellyel az aikidoka (aikidot gyakorló személy) megtanulhat harmóniában időzni környezetével. Amennyiben a gyakorló helyesen lélegzik, tudatát a seika tandenre (alhasi egyetlen pont, a hara középpontja, a szellemi és testi erő központja) helyezve, tartása természetes és laza lesz, súlypontja természetes módon lesűllyed, vérkeringése akadálytalan lesz, ki-je (életenergiája) kiterjed és összekapcsolódik a természettel. Ekkor harmóniába kerűlve a támadó mozgásával, ketten egy egységet hoznak létre és a tori (technikát végrehajtó) valódi erőkifejtés nélkűl képes az uke-t (támadó) eldobni vagy mozgásképtelenné tenni, miközben minden mozdulatot a saját harája körűl végez. Így a mozdulatokat lágyan, körkörös folytonossággal (tenkan) vagy egyenes erőelvezetéssel (irimi), megszakítások nélkül kell végrehajtani⁽²⁾.

O'Sensei elbeszéléseiből kiderűl, hogy az aikido a szellem tanulmányozása a technikákon keresztűl, melynek mozgásában nincsenek rögztett formák, így bármilyen eshetőségre azonnal válaszol⁽³⁾.

1. Az Aikido az az ösvény, amely egyesti a világmindenség összes útját az örökkévalóságig. Az Aikido az az Egyetemes értelem, amely mindent tartalmaz és mindent egyest.
2. Az Aikido az az igazság, amelyet a világegyetem tant, és amelyet alkalmaznunk kell földi életűnkben.
3. Az Aikido az az alapelv és az az út, amely összekapcsolja az emberiséget az Egyetemes Tudattal.
4. Az Aikido akkor teljesedik be, amikor minden egyén igazi útját követve eggyé válik a világegyetemmel.
5. Az Aikido az erő és a részvét útja, amely a végtelen tökéletességhez és Isten örökké növekvő dicsőségéhez vezet.

• Lévai, Gy. (2002). Magyar Sport Enciklopédia. Kossuth Kiadó, Budapest, 324.
• Werner, L. (2004). Nagy Harcművészeti Lexikon. Libruna Kft, Budapest, 35-37.
• John Stevens (1998). Az aikido esszenciája. Budapest Szenzár Kiadó.
• Szaotome Micugi (1999). Aikido és a természet harmóniája. Szenzár Kiadó, Budapest, 33.